|
Az elmúlt napok megpróbáltatásai azt hozták magukkal, hogy
egyáltalán nem foglalkoztam semmivel.
Nem jutott eszembe sem Évike, aki a Pest Megyei Önkormányzat
irodavezetői állásából távozott mintegy 9 milla jutalommal, s
rögvest az egyik kórház pénzügyi igazgatói székébe találta magát
hipp-hopp. Megszolgált érte: tán már nem is emlékszik a kínai utazásra,
Torinóra, Ludwigsburgra, s talán már a Toszkán napsütést is elfeledte,
amit karöltve a Pest Megyei Önkormányzat elnökével tett meg,
sűrűn fotózkodva, s dokumentálva a rendkívüli fontossággal
bíró munkautakat –közpénzből.
Elolvasom »
"Gyere légy szíves fel délután, van valamid itt" - Ezt mondta Judit, a volt feleségem a telefonba.
Meglepett a hívása, mert nem számítottam arra, hogy napközben felhív. Általában este szoktunk beszélni néha, főként, amikor a gyerekeket kell lepasszolnia. De most a nyomdában voltam, éjjel dolgoztam, s alig hallottam őt, mert zúgtak a gépek. Érteni viszont értettem, határozottan azt mondta, menjek fel, mert van ott valamim. Ez szintén meglepett, mert amikor elköltöztem jó fél éve a közös lakásból, úgy emlékszem, mindent elhoztam az albérletbe. Amit meg nem, azt Jutka kidobta.
Elolvasom »
Csak néztem és bámultam.
Mindig szívesen találkoztam Gézával, atyai jó barátommal, aki elhívott fröccsözni a budai Fő utca híres kocsmájába, ahol törzsek vagyunk.
Mindig, ám most alig van időm: Judittal megbeszéltük, hogy hétvégén nálam lesz a két gyerek, ő meg szabad, mehet, amerre lát. Jó viszonyban vagyunk, a válás ellenére is. Öt évig bírtuk. A gyerekek miatt még beszélünk. Most például azt, hogy én megyek az oviba Marcsiért és Balázsért, de szorít az idő, van egy szabad órám, így Gézával, aki már a kocsmában volt, nem tudok sok fröccsöt eltölteni kedvenc helyünkön, abból a remek olaszrizlingből.
Elolvasom »
|
